forked from zuraglal/most
-
Notifications
You must be signed in to change notification settings - Fork 0
/
Copy pathroka.html
317 lines (299 loc) · 24.1 KB
/
roka.html
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
<!DOCTYPE html PUBLIC>
<HTML lang="hu-HU">
<HEAD>
<META http-equiv="Content-Type" name="viewport" content="text/html; charset=UTF-8; width=device-width; initial-scale=1">
<STYLE type="text/css">
* { box-sizing: border-box; }
BODY {
text-indent: 0px;
font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;
font-size: 14pt;
font-style: normal;
font-weight: normal;
direction: ltr;
background-color: #000;
color: purple; /* Something ugly so that we notice it for first reading. */
text-align: left;
}
BODY > H1, BODY > H2, BODY > H3, BODY > H4, BODY > P, BODY > DIV.CONV { color: #fff; }
P {
margin-bottom: 1em;
margin-top: 0px;
}
SP {
display: inline;
font-style: normal;
font-weight: normal;
padding-left: 1pt;
padding-right: 1pt;
}
SPAN.IUC, IU {
font-style: italic;
background-color: #3a3a3a;
color: #fff;
}
DIV.CONV {
display: grid;
grid-gap: 1em;
width: 100%;
grid-template-columns: max-content 1fr;
}
DIV.CONV > DIV.C1 { grid-column: 1; }
DIV.CONV > DIV.C2 { grid-column: 2; }
</STYLE>
<STYLE type="text/css">
SP.I { background-color:#FF00FF; } .TI { color:#ff2093; }
SP.M { background-color:#9c2012; } .TM { color:#9c2012; }
SP.F { background-color:#f5b041; color:#000; } .TF { color:#f5b041; }
</STYLE>
<TITLE>Nagy Tímea: Farkasszem</TITLE>
</HEAD>
<BODY link=blue vlink=purple alink=fushia>
<H1>Rédei Roland: Rókacsapda
<BR>jelige: cha-cha-cha </H1>
<P>@I Répási Nitta
<BR>@F (gombos, galléros pólóban és világosbarna nadrágban) Szabó Péter
<BR>@M (magnetofonos nő; egy párhuzamos térben) Huterják-Szűcs Dóra
<BR>Rendező: Hajdu Katalin</P>
</P>
<DIV CLASS=CONV>
<S-0>Tágas udvar. Egy @I félig bekötött fejjel egy tolószékben üldögél, derűsen bonbon falatkákat eszeget. Mellette középkorú félrfi, láthatóan ideges.</S-0>
<S-M>9 óra 12 perc. GABIKÁNAK meg lett mondva, hogy az anyja még négy napig NEM JÖN ÉRTE. Bánatában leeszi az éretlen szőlőt, aztán negyed tizenegykor körbefossa a kertben az összes tőkét. Nem tudom, az anyjára haragudott-e vagy rám, de még dél előtt a savanyú szőlővel együtt a szomorúság is elhagyhatta a szervezetét, mert tíz perccel ebéd előtt már a kerítésen csimpaszkodik, füttyög a többi gyereknek, és beleveri a csúfot a biciklijükbe. Gabikának NINCS biciklije, amióta ELÜTÖTTE a szomszéd kislányt.</S-M>
<S-0>A @F ideges gesztust tesz az @I felé.</S-0>
<S-I><IU>(Nyugodt.)</IU> Ha megin’ nyúlkálni fog, sikítok.</S-I>
<S-F><IU>(Sóhajt. Nyugalmat erőltet magára.)</IU> Jó. Akkor nem adná vissza a bonbont?</S-F>
<S-I>De már megettem majdnem a felét.</S-I>
<S-F><IU>(Nyugodt.)</IU> Nyilván a másik felére gondoltam.</S-F>
<S-I>Azt meg nem adom vissza.</S-I>
<S-F>Aztán miért nem adja vissza?</S-F>
<S-I>Mert már megettem a felét. </S-I>
<S-0>Csönd.</S-0>
<S-F>Ennek nincsen semmi értelme.</S-F>
<S-I>Én a maga helyében nem bonyolódnék erős vitákba az értelem dolgában.</S-I>
<S-F>Mire céloz ezzel?</S-F>
<S-I>Arra, hogy maga nem normális.</S-I>
<S-F>Azért vagyok nemnormális, mert visszakérem a bonbonomat?</S-F>
<S-I>Azért nem normális, mert még Kondoros előtt kiugrott az észkombájnból.</S-I>
<S-F>Igen, kiugrottam?</S-F>
<S-I>Az még nem volna baj. De maga előrefele ugrott, egyenesen a kombájn elé. Aztán mit tud magáról levakarni az a szerencsétlen kombájn? </S-I>
<S-F>Mit?</S-F>
<S-I>Egy rohadt doboz bonbont. </S-I>
<S-F>Akkor jól van. <IU>(Feláll, fölé tornyosul.)</IU> Hogy perforálná ki a vakbelét az a retkes bonbon.</S-F>
<S-I>Mit pattog úgy? Na, üljön le és nyugtassa meg magát, mert láttam én már agyvérzést ezen az udvaron, és nem volt szép látvány. Elveszi az ember étvágyát. </S-I>
<S-F>Na leülök akkor, nehogy már rossz szájízzel zabálja meg a más bonbonját.</S-F>
<S-I>Köszönöm.</S-I>
<S-F>Szalvétát ne hozzak? Nem illendőségből mondom, csak tényleg látom, hogy csorog a nyála kifelé.</S-F>
<S-0>Az @I zavartalanul megtörölgeti az állát, aztán eszik tovább. Csönd (5 másodperc).</S-0>
<S-F><IU>(Kétségbeesett, kerüli a szemkontaktust.)</IU>Nem bírom tovább. Látom a mamát, hogy <IU>(rámutat)</IU> ott ül és nézi, ahogy maga eszi a csokit, amit neki hoztam. </S-F>
<S-I>Akkor most ő a hibás?</S-I>
<S-F>Jól van! Igaza van! Idióta vagyok!</S-F>
<S-I>Na ugye. Azért meg nem énrám kell haragudni. Úgy viselkedik, mintha loptam volna. Pedig maga adta nekem. </S-I>
<S-F>Tévedésből.</S-F>
<S-I>És ha visszaadom, akkor a maradék fél dobozt majd odaadja a nagymamájának?</S-I>
<S-F><IU>(Zavarodott.)</IU> Nem. Nem tudom… Mindjárt elsüllyedek… Csak látom, hogy ott ül és engem néz.</S-F>
<S-I>Magdika? Igen, én is látom. <IU>(Eszi a bonbont.)</IU> Még mindig nem értem, hogy került maga ide mellém.</S-I>
<S-F>Zavarodott voltam.</S-F>
<S-I>Az előbb még idiótát mondott.</S-I>
<S-F>Az is. </S-F>
<S-I>És mitől zavarodott meg?</S-I>
<S-F>Azt hiszem, a fekete zászlótól.</S-F>
<S-I>Nem mondja! Még jó, hogy az érettségin nem lobogtatják. Mindenki megbukna a nagy zavarodottságtól.</S-I>
<S-F>Kiszálltam a kocsiból, ránéztem a bejáratra, és ott volt a fekete zászló a kapu felett. És arra gondoltam, biztos a nagymamám… tudja…</S-F>
<S-I>Hány éves maga, kettő?</S-I>
<S-F><IU>(Kizökken a zavaradottságból, az @Ire néz.)</IU> Miért?</S-F>
<S-I>Ez egy öregek otthona, a fekete zászlót jóformán be sem veszik. </S-I>
<S-F>A bűntudat miatt. Nagyon régen voltam utoljára. Megláttam a fekete zászlót, elkezdtem szorongani, és amikor beléptem az udvarra, sehol sem láttam a nagymamámat. Kétségbeestem.</S-F>
<S-I>Mikor látogatta utoljára?</S-I>
<S-F>Négy éve.</S-F>
<S-I>Jézusom, hol él maga, Tajvanban?</S-I>
<S-F>Én? Orosházán.</S-F>
<S-I>És négy évig tartott míg átkocsikázott ide Orosházáról?</S-I>
<S-F>Sokat dolgozom.</S-F>
<S-I>Hát, megértem, hogy bűntudata van. Kér egy csokit?</S-I>
<S-F>Amikor megláttam magát a kötésekkel a fején, megkönnyebbültem. A mama régen is többször elesett. Azt hittem, megint így volt.</S-F>
<S-I>Megkönnyebbült attól, hogy elesett a nagymama?</S-I>
<S-F>Attól, hogy CSAK elesett. Rosszabb is történhetett volna.</S-F>
<S-I>A büdös életbe, hát én meg tényleg elestem, azt mégse tapsikolt érte senki az otthonban. </S-I>
<S-F>Na látja, ezért ültem maga mellé.</S-F>
<S-I>Hogy tapsikoljon?</S-I>
<S-F>Azér’ hát. Meg, hogy <IU>(fölfelé mutogat)</IU> mégjobban megverjen a Jóisten.</S-F>
<S-I>Pedig én mondtam, hogy nem ismerem magát.</S-I>
<S-F>Pont ilyen rózsaszín otthonkája van neki is.</S-F>
<S-I>Magdikának nem ilyen van, hanem hogy ez az övé.</S-I>
<S-F>Akkor meg mit keres magán?</S-F>
<S-I>Kölcsönvettem. Szobatársak vagyunk.</S-I>
<S-F>És mit szól ehhez a mama? Megengedte?</S-F>
<S-I>Persze hogy! Közjegyzővel hitelesített írásos engedélyt sürgönyzött a szomszéd ágyra.</S-I>
<S-F>Hát én beszarok magán. Még kisül itt nekem, hogy most a mama protkójával rágja az ő csokiját.</S-F>
<S-I>Hihihi. </S-I>
<S-F>Na, ne vigyorogjon, mert megint kicsorog a nyála.</S-F>
<S-I>Dohányzik?</S-I>
<S-F>Ez meg hogy jön ide?</S-F>
<S-I>Adjon már egy szál cigarettát.</S-I>
<S-F>Nem tilos itt rágyújtani?</S-F>
<S-I>Most rá lehet. </S-I>
<S-0>A @F meggyújtja mindkettejük cigijét. Egy ideig csöndben fújják a füstöt. Egy-két kifújás, utána megmerevedés.</S-0>
<S-M>Öt óra 25-kor megérkezik a Sanyika meg a Hugi is. Ők is itt alszanak. Hat óra 40-kor a három gyerek elkezdi leszedni a zöld diót a fáról. MINDET, amit csak elérnek, aztán egymást dobálják az éretlen dióval. Tele van vele az egész udvar. A DÁMA meg UGATJA őket, HABZIK a szája, majd megfullad a nagy ugatásba. Hét óra 20- kor kimegyek én is, hogy helyrerakom őket, de még mielőtt kinyithatnám a számat, Gabika képen hajít egy nagyobbacska zöld dióval, hogy a fogam BELERECCSEN. FÁJ. Csöndben állok még ott másfél percig, aztán szó nélkül megfordulok, és visszamegyek a házba. A három gyerek erre körbeállja a kutyát és azt skandálják: ÁRULÓ! ÁRULÓ!</S-M>
<S-I>Magdika milyen győzős. Még mindig magát nézi. Gondolja, hogy felismerte magát?</S-I>
<S-F>Az lehetetlen. Valahányszor itt jártam, sosem ismert fel. Nem is szól hozzám. Már nem tudja ki vagyok.</S-F>
<S-I>Akkor gondolja, véletlen, hogy így bámul minket?</S-I>
<S-F>Úristen. <IU>(csend)</IU> Nem tudom. Maga tényleg nem fogja visszaadni azt a kurva csokit, ugye?</S-F>
<S-I>Hát azt sajnos nem lehet. A maga érdekében.</S-I>
<S-F>Ezt nem értem.</S-F>
<S-I>Tudja maga, kik azok a rókakölykök?</S-I>
<S-F>Nem.</S-F>
<S-I>Hát én meg elég jól vagyok értesülve ilyen téren. Mer’ szoknak jönni a szociális előadók, hogy betanítsanak minket, hogy milyen veszélyek lesenkednek itt ránk. Érti amit mondok, vagy ne tegyek fel keresztkérdéseket?</S-I>
<S-0>Csönd, nincs válasz.</S-0>
<S-I>Szóval, az első veszély: a rókakölykök. Ők azok a fiatalok, akik bejönnek az öregek otthonába és eldiskurálgatnak a magányos öregekkel. Elhitetik velük, hogy távoli rokonok, kedvesek velük, visszajárnak hozzájuk, aztán meg hazugságokkal megpróbálják rávenni őket, hogy rájuk hagyjanak ezt-azt. Magának meg nincsen szerencséje, mer’ az én nevemen két vidéki ház és egy elég nagy földterület van. Nincsenek hozzátartozóim se, szóval erősen jó partinak számítok egy rókakölyök számára. </S-I>
<S-F>Én nem vagyok rókakölyök.</S-F>
<S-I>Még bonbont is hozott nekem ajándékba.</S-I>
<S-F>De hát azt nem magának hoztam! Itt könyörgök fél órája, hogy adja vissza. </S-F>
<S-I>De mégiscsak kedves volt velem.</S-I>
<S-F><IU>(Erélyesen.)</IU> Nahát, nekem meg mintha valami perforált vakbél rémlene.</S-F>
<S-I>Hát az ápolók meg egészen más dologra emlékezhetnek. Ilonka, aki itt volt mellettem, amikor én azt mondtam, hogy nem ismerem magát, hát ő a főnővér. Maga meg itt erősködött Ilonkának arról, hogy az unokám, és hogy a legutóbbi alkalmakkor sem emlékeztem magára. Mert agylágyulásban szenvedek.</S-I>
<S-F>A nagymamám tényleg nem ismer fel. Évek óta bármikor jövök, fogalma sincs, ki vagyok. </S-F>
<S-I>Most mégis magát nézi. </S-I>
<S-F>Igen. Nem is értem. <IU>(Legyint.)</IU> Tartsa meg a csokit, elmegyek. <IU>(Ülve marad, elfordul.)</IU></S-F>
<S-I>Én tényleg sajnálom, de nem engedhetem el magát. Jól sejtette, az otthonban tilos a dohányzás. Nem véletlenül kértem meg, hogy gyújtson rá.</S-I>
<S-F><IU>(Türelmetlen.)</IU> Nem értem, mit akar kihámozni ebből.</S-F>
<S-I>Normális esetben már régen itt lennének az ápolók az Ilonkával az élen, és csatarálnának magával, hogy oltsa el a cigarettáját, maga kurvapecér. Ezt most, ugye, nem én mondom, de ők így mondanák, hogy kurvapecér. Aztán most mégsem jönnek. Mit gondol, miért?</S-I>
<S-F><IU>(Türelmetlen és ingerült.)</IU> Fogalmam sincs.</S-F>
<S-I>Hát, azért hagyják, hogy cigarettázzon, maga fogalmatlan, mert nem akarják megzavarni a beszélgetésünket. Nem akarják idő előtt elijeszteni a Rókakölyköt. </S-I>
<S-F><IU>(Dühös.)</IU> Úristen, de én nem vagyok Rókakölyök!</S-F>
<S-I>Ilonka főnővér persze nagyon jól tudja, hogy nincs unokám. Azonnal gyanút fogott, amikor a nem létező elhülyülésemre hivatkozva mondta, hogy rokonom. Valószínűleg most az egész személyzet magát lesi az ablakok mögül. Maga pedig az előbb megpróbált rávenni, hogy írassam magára a szentendrei házat. És mikor én ellenkeztem, maga elkezdett nekem pattogni, meg idegeskedni.</S-I>
<S-F><IU>(Dühös, enyhén kiabál.)</IU> De hát ez nem igaz! A picsába, hát ne hozza már a fejemre a hatóságokat! </S-F>
<S-I>Akkor viszont azt szeretném kérdezni, hogy hozott-e diót.</S-I>
<S-F><IU>(Telesen összezavarodik.)</IU> Mi?! Nem! Kellett volna?</S-F>
<S-I>Elég jó lett volna, de mindegy. </S-I>
<S-0>Az @I megdobja Magdikát egy bonbonnal.</S-0>
<S-F><IU>(Továbbra is dühös, ingerült.)</IU> Ezt most miért csinálta?! </S-F>
<S-I>Ne ugráljon már. Csak megvizsgálom, hogy a nagymamája lát e vagy tényleg csak néz. Hátha mégis felismeri magát. Dobjon egyet maga is. Talán jobban céloz.</S-I>
<S-F>Nem dobálhatja meg a mamámat azzal a csokival, amit neki hoztam!</S-F>
<S-I>Hát a tolószéket mégse vághatjuk hozzá. </S-I>
<S-F><IU>(Felháborodott.)</IU> Semmit sem vágunk hozzá!!</S-F>
<S-I>Most bármit megtehetünk, mondtam már, nem fognak minket megzavarni.</S-I>
<S-0>Megint megdobja.</S-0>
<S-F><IU>(Kiabál.)</IU> Bassza meg! Ne dobálja a mamát!</S-F>
<S-I>Nahát, négy évig tartott míg ideért Orosházáról, most meg maga lett a Gábriel őrangyal. </S-I>
<S-F>Ark.</S-F>
<S-0>Csönd.</S-0>
<S-I>Mi?</S-I>
<S-F>Ark!</S-F>
<S-I>Mi baja van?</S-I>
<S-F>Nem őr az a szájbavert angyal, hanem ark az a szájbavert angyal, <IU>(elfordul)</IU> a picsába már!</S-F>
<S-I>Angyal, mi? Témánál vagyunk. <IU>(Eszi a csokit, elmélkedik.)</IU> Mert, hogy ott vannak még a Messiás-szindrómások is. Ők a második veszély az öregek otthonában. Ők a legnagyobb görények. </S-I>
<S-F>Mi? Milyen görények?</S-F>
<S-I>A messiás-szindrómások. Mer’ azok meg azzal próbálnak meg pénzt kicsikarni az öregektől, hogy azt mondják, hogy meg tudják gyógyítani a halálos betegségeiket. Érti. Mint a Messiás. Vagy az angyalok.</S-I>
<S-F>Úristen, csak azt ne mondja, hogy halálos beteg…</S-F>
<S-I>Kedves, hogy így aggódik értem. Sajnos, nincsen szerencséje.</S-I>
<S-F>Hát én nem akarom magát meggyógyítani, higgye el nyugodtan.</S-F>
<S-I>Van olyan, hogy a Messiás csak úgy megjelenik, az öregek meg szépen csendben gyógyulnak körülötte, ez meg azt se tudja, merre szart a bögös pók. Nem lehet mit csinálni. </S-I>
<S-F>Én nem vagyok Messiás! És nem szeretnék problémát a hatósággal. Mondja meg, mit akar. Megcsinálom, aztán csöndben elköszönünk.</S-F>
<S-I>Öt perc. Még elszívom a cigarettát.</S-I>
<S-M>Nyolc óra ötven. NEM HÍVOM őket vacsorázni. Ülök csöndben az asztalnál, és várom, hogy egyszercsak megéheznek, vagy a sötét behozza őket az udvarról, de ezek csak randalíroznak tovább, mintha én NEM IS LÉTEZNÉK. Egyedül a Dámát féltem, hogy idegbeteg lesz teljesen, mert azóta, hogy ezek engem fejbe dobtak a dióval, NEM BÍRJA ABBAHAGYNI az acsarkodást. Kilenc óra nullaötkor elhatározom, hogy csakazértse nyitom ki a számat. NEM SZÓLOK HOZZÁJUK.</S-M>
<S-F><IU>(Nyugodtabb, higgadt, kicsit együttérző.)</IU> Tényleg beteg?</S-F>
<S-I>Nem szoktam én hazudni.</S-I>
<S-F>Emiatt esett el?</S-F>
<S-I>Ja, nem. A pálinka miatt.</S-I>
<S-F>Hát iszik is?</S-F>
<S-I>Ittam volna én, ha megkínálnak. De Ilonka beszlopálta az egész üveggel.</S-I>
<S-F>Az Ilonka az nem az… izé volt?</S-F>
<S-I>De. A főnővér. Szépen bekaparász, aztán rángatja a bentlakókat. Azt hiszi magáról, ő az elektrosokkoló. Úgy tud rázni, mint a kondorosi bekötőút. Azt gondolja, akkor majd jól viselkedünk.</S-I>
<S-F>Tán szoktak rosszalkodni?</S-F>
<S-I>Kreatívok vagyunk mink. Mint a föntről jövő seggberúgás.</S-I>
<S-F>Na majd beszélek én evvel az Ilonkával.</S-F>
<S-0>Az @I szeretettel néz rá. Ettől a @F zavarba jön. 4 másodpercig tart, mire zavarba jön.</S-0>
<S-F>Nehogy már a mamát is rázogassa… rázogasson bivalyherét, ne az én mamámat. <IU>(2 másodperc szünet.)</IU> Meg mondjuk magát se rázogassa… elvégre maga is beteg… vagy rohad… vagy mi.</S-F>
<S-I>Milyen bátor maga. Egészen addíg amíg nem emlegetem a rendőrséget.</S-I>
<S-M>Kilenc óra 35-kor megérkeznek. Én szó nélkül ülök a megterített asztalnál, nézem őket, de egyik sem mer visszanézni rám. TUDJÁK, hogy rosszat csináltak. Nekilátok a vacsorának, esznek ezek is, először bátortalanul, aztán meg szinte levegőt se kapnak közben. Félszegen dícsérgetik a tegnapi csontlevest, amit vacsorára elébük raktam. Háromnegyed tíz körül befejezik, én szó nélkül elvonulok és ágyba bújok. Ezek is mennek, lógatják a fejüket, RETKESEN vonulnak el aludni. Tizenegy órakor még hallom, hogy magukban tanácskoznak nagy komolyan.</S-M>
<S-I>Milyen szépen járnak ma a felhők.</S-I>
<S-F><IU>(Értetlen.)</IU> Szépen járnak?</S-F>
<S-I>Nagyon szépen.</S-I>
<S-F><IU>(Türelmetlen.)</IU> És akkor kit kell itt tarkón vágni egy féltéglával, hogy maga beleszívjon abba a retkes cigarettába, amikor ilyen szépen járnak a felhők?</S-F>
<S-I>Ennyire sietős magának?</S-I>
<S-F>Nem tudtam, hogy csak a körmit fogja lakkozgatni vele.</S-F>
<S-I>A harmadik veszélyt még nem is mondtam.</S-I>
<S-F>Kitalálom: Ilonka főnővér, az elektrosokkoló.</S-F>
<S-I>Á, Ilonkát már megsarcoltam, hogy feljelentem testi sértésért, meg munkahelyi életveszélyeztetésért. Le vannak fotózva a sebeim intelligens mobiltelefon készülékkel.</S-I>
<S-F>Mutassa!</S-F>
<S-0>Az @I kiveszi a telefonját az otthonka zsebéből, és a @Fnak mutatja.</S-0>
<S-F><IU>(Megvillan a szemében a remény, új terv születik. Lelkes.)</IU> Küldje át nekem ezeket a képeket. Még ma este feljelentem a Ilonkát. Egy ilyen esésbe bele lehet halni. </S-F>
<S-I>Nem, fiam. Ilonkát bízza csak rám. </S-I>
<S-F>Sok pénzt megérhetnek ám az Ilonkának ezek a fotók. Adja ide a mobilját, átküldöm őket magamnak. <IU>(kinyújtja a kezét)</IU></S-F>
<S-I>Mondom, csak bízza rám. </S-I>
<S-M>Éjjel 3 órakor még fenn vannak. A perceket nem akarom megnézni. Az egész ház CSUPA SÖTÉT. Nem beszélnek, de tudom a neszekből, hogy ébren vannak. MOST szállnak le a pokolra. NAGYON SOKÁIG kell még várni, hogy négy óra legyen.</S-M>
<S-0>Az @I hirtelen támadt dühvel egész közelről hozzávág egy bonbont a @Fhez.</S-0>
<S-F>Mit dobálózik már megint? </S-F>
<S-I>Azér’ mert nem érted te a lófaszt se, ha görbe. Hát, mivel foglalkozol, te kutyataknya? </S-I>
<S-F>Kémia szakos tanár vagyok, bassza meg!</S-F>
<S-I>Nincsen is olyan, hogy kémia szakos tanár!</S-I>
<S-F>Hát, mondjuk evvel most megfogott. Tényleg nem nagyon van.</S-F>
<S-I><IU>(Egészen higgadtan.)</IU> Nem szégyelled magad, hogy négy évig ide se néztél?</S-I>
<S-F><IU>(Meggondolja.)</IU> Nem. Másért szégyellem én magam.</S-F>
<S-I>Hát miért szégyelled magad?</S-I>
<S-F>Az nem a maga dolga.</S-F>
<S-I>Van köze a kémiához?</S-I>
<S-F>Arra mérget vehet.</S-F>
<S-I>Miért keres a rendőrség?</S-I>
<S-F>Nem keres a rendőrség, én mégis kerülöm őket. <IU>(félvállról, oldalra, hanyagul)</IU> Mer’ elcsaptam egy idős asszonyt.</S-F>
<S-I>Meghalt?</S-I>
<S-F><IU>(Megrántja a vállát.)</IU> Nem sikerült neki. Röpült öt métert. Agyrászkódás, borda- és combnyaktörés. </S-F>
<S-I>Börtönbe fogsz menni, Gabika?</S-I>
<S-F>Hát eléggé benne van a pakliban. Kiegyeznének tíz millióban, és akkor <IU>(felháborodik)</IU> nincs vádemejj a retkes picsaszőrét, honnan tudja a nevemet?</S-F>
<S-I>Magdika naplójából. Felismertem, hogy csak te lehetsz az a diódobálós. </S-I>
<S-F>Nem volt elég magának az otthonka, meg a bonbon? A mama naplóját is el kellett vennie? Mit lop még a mamámtól?</S-F>
<S-I>Aztán azt tudod-e, hogy miért vagy tetves féreg?</S-I>
<S-F>Nem tudom, úgyhogy mondja el nekem, hogy miért vagyok tetves féreg!</S-F>
<S-I>Hát azért vagy tetves féreg, mert te nem látogatóba jöttél!</S-I>
<S-F>Hát ugyan miért jön ide egy tetves féreg, ha nem látogatóba?</S-F>
<S-I>Hát nem elvették-e a jogosítványodat, miután elütötted azt az öregasszonyt!</S-I>
<S-F>Na és ha elvették!</S-F>
<S-I>Mégis autóval jöttél!</S-I>
<S-F>Hát akkor jelentsen fel ezért is, hogy autóval jöttem!</S-F>
<S-I>Te azért jöttél autóval, mert kétségbe vagy esve!</S-I>
<S-F>Azt az autó tán antidepresszáns magának?</S-F>
<S-I>Te pénzt kunyerálni jöttél a Magdikától!</S-I>
<S-F>Hát nem pénzt kunyerálni jöttem!</S-F>
<S-I>Hát miért jöttél ha nem pénzt kunyerálni?</S-I>
<S-F>Hogy tudnék én pénzt kunyerálni, hogyha ez meg se szólal, és azt se tudja ki vagyok?</S-F>
<S-I>Kunyerálni jöttél! </S-I>
<S-F>Menjen a bánatba!</S-F>
<S-I>Kunyerálni jöttél!</S-I>
<S-F>Milyen ügyesen, ritmusra csinálja!</S-F>
<S-I>Kunyerálni jöttél!</S-I>
<S-F><IU>(Hirtelen kitör belőle.)</IU> Aztán minek akarnék én kunyerálni, ha örökölhetek is?!</S-F>
<S-0>Csönd: 3 másodperc.</S-0>
<S-M>Négy óra 52-kor kezd felkelni a nap. Hallom, hogy a gyerekek kiosonnak az udvarra, én az ablakból nézem őket. Fehér párnahuzattal kibélelnek egy műanyag almás rekeszt. Nagy gonddal szedegetni kezdik a szétdobált diót. Jön föl a nap. Közben ezek kis gödröket ásnak és ELTEMETIK a sok zöld diót. Aztán letörik a kardvirágot és a gödrökhöz hordják. Látszik, hogy elfáradnak a nagy munkába. 5 óra 35-kor JÓL MEGVERIK a Dámát, ezt mondjuk nem tudom, miért csinálják, de OLYAN ÜNNEPÉLYESEN VERIK azt a szegény jószágot, hogy nincs szívem megzavarni őket. MÁTÓL újra beszélhetünk.</S-M>
<S-I><IU>(Most döbben rá.)</IU> Te… te nem megzavarodtál a fekete zászlótól, hanem reménykedni kezdtél…</S-I>
<S-F>Nem csak magának van itt ingatlanja, meg földjei. Van az a mamának is. Nekem meg nincs tízmillióm, de három gyerekem azért MÉGIS van…</S-F>
<S-I>Jól van, Gabika. Meghal ez neked szépen, egy-két hónapon belül.</S-I>
<S-0>Csönd. Hátradől, előveszi nagylelkűen a cigit.</S-0>
<S-F>Kér még egy cigit?</S-F>
<S-I>Hát már nem sietsz annyira?</S-I>
<S-F>Most már úgy döntöttem, megvárom. <IU>(Elégedetten ölbe teszi a kezét.)</IU></S-F>
<S-I>Mit vársz meg?</S-I>
<S-F>Hát a… diós történet végét.</S-F>
<S-I>Az nincs benne a naplóban. Mi lett a vége?</S-I>
<S-F><IU>(Flegmán.) Mindjárt megtudja.</S-F>
<S-I>Hogyhogy?</S-I>
<S-F>Most történik, azt hiszem. <IU>(Odabiccent, mosolyog. Ezután öntelten nézi a hölgyet.)</S-F>
<S-M>5 óra 39. Gabika egy DIÓFAÁGGAL VÁGJA FEJBE a Dámát. A kutya NYÜSZÍTVE VERGŐDIK a földön. A másik két gyerek, ahogy észbe kap, kétségbeesve rohan vissza a hálószobába. Valószínűleg a takaró alatt kuksolnak alvást színlelve.</S-M>
<S-0>Az @I a gyomrához kap, arca fájdalmas grimaszba rándul, elkerekedett szemekkel néz a @Fra. A @F öntelten, önelégülten, győztesen néz a szemébe.</S-0>
<S-M>Gabika is meg van ijedve, de CSAK ÁLL OTT az ággal a kezében. Kimegyek az udvarra, és Dámát BEVONSZOLOM a garázsba. Gabika pityeregve jön utánam.</S-M>
<S-0>A bonbonos doboz az @I öléből a földre hull. A megmaradt bonbonok szétgurulnak a fűben. Még mindig farkasszemet néznek.</S-0>
<S-M>5 óra 43 perckor kiveszem a gyerek kezéből a husángot és AGYONVEREM VELE a vergődő Dámát. Elmagyarázom Gabikának, hogy nem kell sírnia, Dáma MEGÉRDEMELTE, amit kapott, ÖREG KUTYA VOLT, és hogy nem kell félnie, mert minden JÓL VAN, AHOGY VAN.</S-M>
<S-0>Az @I méltóságteljesen feláll a tolószékből. Leveszi az otthonkáját és a földre teríti a tolószék elé, majd szó nékül, elegánsan elvonul. A @F ülve, győzedelmesen a távolba mered.</S-0>
<S-M>Öt óra 46 perckor Gabika megígéri, hogy senkinek nem fog beszélni arról, ami most történt. Kilépünk a garázs kapuján, és a szemünkbe süt a Nap. Délután VESZÜNK egy ÚJ BICIKLIT Gabikának.</S-M>
<S-0>A @F feláll, lehajol a földön fekvő ruhadarabért, kiveszi az otthonka zsebéből a néni mobilját, nyomkodja egy darabig, vet egy pillantást a saját mobiljára, aztán visszateszi az @I telefonját az otthonka zsebébe. Félszegen a mamájára néz, vállat von, aztán csöndben elvonul. A szétdobált bonbonok vidáman csacsacsáznak a fűben.</S-0>
<S-0>Sötét, világos, meghajlás.</S-0>
</DIV>
</BODY>
<SCRIPT>
var roles = {'I': 'IDŐS HÖLGY', 'F': 'FÉRFI', 'M': 'MAGN. NŐ'};
document.body.innerHTML = (document.body.innerHTML
.replaceAll(/<X>(.*?)<\/X>/gsi, '<audio controls><source src="$1.mp3" type="audio/mpeg"></audio>')
.replaceAll(/<S-([A-Z0-9])>(.*?)<\/S-\1>/gsi, function(m, p1, p2) { if (p1 == '0') return '<DIV CLASS=C2><SPAN CLASS=IUC>* ' + p2 + '</SPAN></DIV>'; p1 = p1.toUpperCase(); return '<DIV CLASS=C1>@' + p1 + '</DIV><DIV CLASS=C2><SPAN CLASS=T'+ p1 +'>' + p2 + '</SPAN></DIV>'; })
.replaceAll(/@([A-Z0-9])/g, function(m, p1) { return '<SP CLASS=' + p1 + '>' + roles[p1] + '</SP>'; })
);
</SCRIPT>
</HTML>